Miért nem kéri a jogosult háztartások 34 %-a a támogatást, és mi működik

Franciaországban a jogosult háztartások mintegy 34 %-a nem kéri az RSA-t, negyedévente átlagosan (DREES, 2022). 2021 végén a jogosult, de azt nem igénybe vevő háztartások aránya továbbra is 33 % és 37 % között volt becsülhető (DREES, 2026). Németország és Belgium hasonló nagyságrendű arányokat mutat. A terepkísérletek felállították a prioritási sorrendet: a formaságokat könnyítő beavatkozások átlagosan 8,31 százalékponttal növelik a tényleges igénybevételt, a pusztán információt terjesztők 3,39 ponttal (Bendtsen, 2026). Egy szociális munkással folytatott megbeszélés 29 %-kal növeli az igénybevételt (Castell és mtsai, 2025).

A jogosult RSA-háztartások harmada kimarad

A referenciaszám egy 2022 februárjában megjelent DREES-módszertani munkából származik: átlagosan a jogosult háztartások 34 %-a egyetlen negyedévben sem nyújt be kérelmet, 20 % pedig három egymást követő negyedévben is így marad (Hannafi, Le Gall, Omalek és Marc, DREES, 2022). Az igénybe nem vétel egy része tehát átmeneti, és egyesek végül néhány hónappal később mégis megkapják az ellátást.

A mérést azóta megismételték. 2021 végén a jogosult háztartások 33-37 %-a nem részesült benne, ez körülbelül 560 000 háztartás, közel egymillió emberrel (DREES, Études et Résultats 1370. szám, 2026 május). Közülük 41 %-nak a meg nem kapott összeg elérte a havi 400 eurót vagy annál többet fogyasztási egységenként. Ezek a háztartások átlagosan kevésbé hátrányos helyzetűek az ellátottaknál: gyakrabban tulajdonosai a lakásuknak, gyakrabban diplomásak (DREES, 2026 május).

Más európai országok is ismerik ugyanezt a jelenséget. Az a jelentés, amelyet a DREES és az Odenore 2022-ben szentelt az igénybe nem vételnek öt országban, magas arányt mutat Németországban: az ALG-II, az álláskeresők minimumjövedelme esetében 56 % körüli a 2005-2014 közötti időszakban (Harnisch, 2019). Belgium esetében 62 %-os, 2005-ös becslést idéz a társadalmi beilleszkedési jövedelemre (Bouckaert és Schokkaert, 2011), óvatosságra intve a mérési módszerekkel kapcsolatban (Marc, Portela és mtsai, DREES, 2022).

Két dokumentált akadály: az információ és az ügyintézés költsége

Az újabb áttekintések kétféle gátat különböztetnek meg. Az, hogy valaki nem tudja, jogosult-e, az információ kérdése; az űrlapok kitöltése és az igazolások összegyűjtése az ügyintézés költségének kérdése (Bendtsen, 2026; Daigneault és mtsai, 2025). Gyakran említik az ellátásokhoz tapadó stigmatizációt is; egy francia kísérlet tesztelt enyhítésükre szánt leveleket, és nem talált kimutatható többlethatást az igénybevételre (Castell és mtsai, 2025).

Daigneault és mtsai (2025) szisztematikus áttekintése 93 beavatkozást vizsgált meg, amelyek 35, közel húsz év alatt publikált terepkísérletből származnak. A leltár kétféle beavatkozást emel ki: a személyre szabott tájékoztatást és a kérelem összeállításához nyújtott konkrét segítséget. A tudásbázis többségében amerikai, és a szerzők egyszerűbb beavatkozások tesztelésére szólítanak fel az Egyesült Államokon kívül.

Arra a kérdésre, melyik akadály nyom többet, a francia kísérletek ritkán elérhető választ adnak: a tranzakciós költségek, azaz a kérelem által igényelt idő és erőfeszítés jelentik a fő gátat (Castell és mtsai, 2025).

Kevesebb adminisztratív követelmény: +8,31 pont

A témáról szóló legteljesebb metaanalízis 51 terepkísérletet és 187 hatásnagyságot fog össze (Bendtsen, Journal of Policy Analysis and Management, 2026 március). A megfelelési követelményeket csökkentő beavatkozások, az űrlapok egyszerűsítése vagy kitöltésük segítése révén, átlagosan 8,31 százalékponttal növelik a tényleges igénybevételt. A csak információt terjesztőké 3,39 pont.

Egy másik eredmény fontos az értékelések olvasásához: a kérelem benyújtásának szakaszában mért hatások nagyjából kétszer akkorák, mint a végső kifizetésnél mértek (Bendtsen, 2026).

A szerző 2026 júniusában újra becsülte eredményeit, 66 kísérletre bővített mintán. A formaságokat könnyítő beavatkozások előnye megmarad, gyengébb átlagos hatásokkal (Bendtsen, 2026. júniusi frissítés).

A megbeszélés egy szociális munkással: +29 %

A legbeszédesebb mérés két, Franciaországban álláskeresőkkel folytatott országos kísérletből származik, összesen 100 000 emberen, akiknek a fele részesült a beavatkozásban (Castell és mtsai, American Economic Journal: Economic Policy, 2025).

Az elsőben 30 000 embert hívtak meg egy egyórás megbeszélésre egy szociális munkással, hogy áttekintsék tizenöt ellátásra való jogosultságukat. Azoknál, amelyeket a családi ág kezel, a kérelmet a helyszínen, a megbeszélés alatt el lehetett indítani. Mintegy 6 000 megbeszélés zajlott le, a meghívottak 21 %-ával. A meghívó 7 %-kal növeli az igénybevételt; azoknál, akik ténylegesen elmennek a megbeszélésre, a becsült hatás eléri a +29 %-ot (Castell és mtsai, 2025).

A hatás azokra az ellátásokra összpontosul, amelyeket a szociális munkás a megbeszélés alatt segíthetett kérvényezni: +44 % a jövedelemkiegészítésekre, +21 % a családi és lakhatási támogatásokra. Az egészségbiztosításnál, amelyet másik hálózat kezel, semmilyen hatás nem jelenik meg, ami a magyarázatot az ügyintézés költsége felé irányítja (Castell és mtsai, 2025).

Akik a legtöbbet nyernének a megbeszéléssel, járnak oda a legkevésbé: a szerzők ebben ugyanazoknak a tranzakciós költségeknek a nyomát látják, amelyek a segítségkérést is fékezik (Castell és mtsai, 2025).

A szimulátor helye: megmutatni a jogot

A második kísérlet a pusztán információt tesztelte. Egy 40 000 álláskeresőnek küldött e-mail egy szimulátorra irányított, amely kiszámította személyes jogaikat. Érdeklődést keltett: a címzettek 67 %-a kattintott, és 18 %-uk rögtön el is végzett egy szimulációt. A tényleges igénybevétel a következő hónapokban nem mutatott kimutatható mozgást (Castell és mtsai, 2025).

A szimulátor megmutatja a jogot, és felsorolja az összegyűjtendő dokumentumokat. A szerzők szerint a súrlódás az ügyintézés pillanatában van: benyújtás után a kérelmek az esetek mintegy 90 %-ában sikeresek (Castell és mtsai, 2025).

Hol található emberi segítség

Az ügyintézéshez Franciaországban két helyi hálózat áll rendelkezésre: az önkormányzati szociális központok segítenek összeállítani a kérelmeket, a családi pótlékokat kezelő pénztárak szociális munkásai pedig az általuk folyósított ellátásoknál végzik ugyanezt a munkát (service-public.gouv.fr).

Fogyatékosság esetén a maisons départementales des personnes handicapées (MDPH) kíséri a kérelmeket és értékeli a helyzeteket (service-public.gouv.fr). Az RSA esetében a kérelem benyújtható a megye által elismert egyesületnél is (service-public.gouv.fr).

A « solidarité à la source » nevű közprogram ugyanazt a logikát követi, mint a metaanalízis: előre kitölteni az RSA és a prime d’activité ellátottjainak negyedéves jövedelemnyilatkozatait, több mint 6 millió emberét, a közigazgatás által már ismert adatokból (solidarites.gouv.fr).

Az Aida az első szakaszban, a szimulációban vesz részt: megmutatja a jogot és előkészíti a dokumentumokat. Az alkalmazás világít és vezet; a döntő szerep az emberi segítségé marad, amelynek mért hatása a megbeszélésen eléri a +29 %-ot (Castell és mtsai, 2025).